"Senki nem szerelmes annyira a zenébe, mint a másik nembe"

Szandra, Kréta  2006.05.25. 20:13

Mennyire foglalkoztatott gyerekkorodban a zene?

Annyira nem érdekelt, nem volt olyan késztetés, hogy ötévesen szimfóniákat írjak, mint Mozart. A szüleim ötödikben beírattak egy zenetagozatos suliba, ahol persze jártam énekkarra, mint mindenki más is, de senki nem vette komolyan.

Ezt hogy érted?

Nagyon sok intőt kaptunk, mert elhülyéskedtük az egészet. Székhez ragasztottuk a lányok haját, meg ilyeneket csináltunk, egyáltalán nem vettük komolyan. Az egyetlen izgalmas dolog az volt, hogy ki mikor mehet altba. Mindannyian azon versenyeztünk, hogy ki fog előbb mutálni, és nagyon utáltuk a másikat, ha ő már alt volt, mutált. Ez nem is igazság, mert egyébként szerintünk nem is mutált, és nem is mehetett volna még altba.

Kamaszként nem is énekeltél?

De gimnáziumban, mint mindenki, énekelgettem a kedvenc számaimat. Nyomattam dezodorba. Akkor kezdődött igazából ez a rockos dolog, amikor egy fiú gitározott, aki blue-metal meg ilyen zenekarokat hallgatott, és én is belehallgattam ezekbe, és beleszerettem. Mindenki elkezdett gitározni, együttest alapítottak, gondoltam, milyen jó lenne bekerülni, én lennék az énekes. Voltam két próbán, ott jó sz...r volt az egész, akkor még nem is tudtam énekelni, jó, hogy nem vettek be. Minden gimnazista fiú azért akar zenekart, hogy csaja legyen.

Akkor most rájöttünk sok zenekar titkára!

Persze, senki nem szerelmes annyira a zenébe, mint a másik nembe. Énekelgettem tovább otthon, változatlanul a dezodorba. Elég sokat naponta, valószínűleg agyára mentem már az egész háznak, most már neeem! Már büszkék arra, hogy az a srác, aki nyolc éven keresztül egész nap ordított, bekerült a Megasztárba, úgyhogy most már tapsolnak otthon - eddig nem hiszem, hogy ennyire szórakoztatta őket.

Komolyabban nem is foglalkoztál a zenével?

Volt egy szerenád. Ez volt életem első nagy dobása, nagyon szép volt. Azután volt egy kis kerti parti, ahol előadtunk hat-hét számot. Majdnem elájultam az izgalomtól. Mindenki azt hitte, hogy a koreográfia része, hogy én így dülöngélek, pedig az csak azért volt, mert nagyon rosszul voltam. Mindenki mondta, "hú de jól csinálja ez a srác!", és ott apukám megdicsért. Róla tudni kell, hogy ő azért nem egy ilyen vajszívű ember! Hanem igenis megmondja, ha valami rossz, de ezúttal megdicsért. Nagyon jónak tartotta, és azt állította, hogy ezzel foglalkozni kell. Akkor gondoltam, hogy jelentkezek a Megasztárba, és most itt vagyok.

Akkor végül is apukád segített?

Segíteni nem segített semmit, csak azzal, hogy odajött hozzám, megdicsért, hogy "hú, Peti, ez nagyon jó volt". Totálisan izgult, hogy ott fog majd égni, mert meghívta a barátokat és a családot, halálra izgulta magát.

Kinek szeretnél énekelni? Milyen közönséget képzelsz el magadnak?

Egy nagyon igényes és izgalmas albumot szeretnék összehozni. Nagyon sokféle zenekar van, amit szeretek. Főleg a jazzt, a rockot szeretem, a Queen együttes is nagy hatással volt rám. Bármelyik együttesnek meghallgatom a számát, mindegyiktől lehet ötleteket meríteni, inspirációt szerezni.

Szeretnéd, hogy a lemezed olyan legyen, mint itt, Magyarországon a közízlés, vagy inkább egy sajátos albumot szeretnél létrehozni?

Nem, nem, nem! Vannak elképzeléseim, hogy mit nem szeretnék. Tehát mondjuk, nem szeretnék egy tipikus magyar lemezt. Elszállt, cinikus albumot, amit senki sem ért. Ezt nem szeretném.

A Megasztár nélkül is eszedbe jutott volna, hogy komolyabban foglalkozz a zenével, vagy a Megasztár inspirált?

Valószínűleg a Megasztár adott egyfajta lökést. Egyik pillanatról a másikra az egyszerű kisfiúból egy "énekeskezdemény", komoly elvárásokkal nekiinduló "kis énekes fiú" lett. Énekelgetett ott, átjutott öt döntőn, tehát mégiscsak tud valamit, és nyilván elkezd komolyabban foglalkozni a zenével. Valószínűleg mindez nem így lenne 2006 tavaszán, hogyha nem lett volna Megasztár. Felteszem, otthon ülnék, és tanulnám a tananyagot. Nyilván ez egy óriási lökés volt.

De magadtól nem mentél volna el egy lemezkiadóhoz például?

Nem, nem, nem volt ilyen motiváció...

Hogyhogy nem jelentkeztél a többi Megasztárba?

Nem volt még bennem ekkora elhatározás. Nyilván az elsőbe nem jelentkeztem, akkor még nem is énekelgettem. A másodiknál igazából lebeszéltek, pedig ott már lett volna kedvem. A harmadikra meg, gondoltam, miért ne jelentkezhetnék? Gyerekek, itt van még egy esély, kipróbálom.

Mi az, hogy lebeszéltek?

Senki nem hallott akkor még engem énekelni.

Ki beszélt le? A barátaid vagy a családod?

A szüleim, a barátnőm. Lehet, hogy én is lebeszélném a fiamat, ha odaállna elém. Soha nem hallottam még énekelni, és azt mondja, "megyek a Megasztárba". "Miért? Mit csinálsz ott?" "Ja hát énekelek." Én is azt mondtam volna neki, hogy várjunk még egy kicsit, nem is tudsz te énekelni.

Akkor azért rendezted ezt a kerti partit, hogy bizonyítsál?

Nem, azt igazság szerint csak kedvtelésből. Egyrészt persze azért, hogy bebizonyítsam, hogy tudok énekelni, a szokásos téma. Kedvtelésből, meg hiányoztak a barátaim, egy éve nem volt gimnázium. Úgy éreztem, hogy az egészet meg kéne csinálni, mint a szerenádot. Megkérdeztem, van-e kedvük hat-hét számot megtanulni. Volt.

Szerinted lenne esélyed külföldön? Próbálkoznál kint?

Nagyon remélem, hogy a képességeim megvannak hozzá, hogy akár ezt is megcsináljam, csak hát ez nem tőlem függ. Nyilván nem állítok oda, hogy "gyerekek, én megyek külföldre, szevasztok".
De elvállalnád?

 

Persze! Az egy tök nagy ajándék! Ez egy olyan dolog, amit nem szabadna kihagyni. Magyarországon is régen volt már ilyen. Az Omega volt talán utoljára 20 évvel ezelőtt, ami iszonyat mennyiségű lemezt eladott Németországban... Tehát ez óriási dolog lenne, egyrészt büszkén képviselné az ember magát az országot, másrészt emelt fővel mondhatná, hogy "gyerekek, megcsináltam." Kérdés, hogy van-e erre lehetőség Magyarországon, vagy vagyok-e olyan jó. Mondjuk az biztos, hogy nagy előnyöm sok Megasztárossal szemben, hogy tudok angolul.

A Megasztárban rengeteget dicsérték a színpadi megjelenésedet. Nem is gondolkodsz azon, hogy színész legyél?

Nem, az soha nem jutott eszembe. A színészet más, teljesen más idegállapot az egész, amikor kimész, és szöveget kell mondanod. Az nálam nincs meg, én is kipróbáltam magam ilyen prózai dolgokban, de nem működött.

Musical?

Hát abban talán. Azt kipróbálnám, hátha használna, de az más.

Apukád nem is bíztat a színészkedésre?

Dehogynem, bíztat. Próbál, vagyis szeretné, hogy egyszer megméressem magam, de nem akarja erőltetni.