A turné harmadik állomása Nyíregyháza volt, ahol dugig megtelt a szabadidőcsarnok; rajongók ezrei várták a kedvenceiket. Közönség jelentős része a tribünön ülve szemlélte az eseményeket, míg többen - főleg a tinilányok - a küzdőtéren buliztak. Ezúttal mind a tizenkét versenyző színpadra állt, énekeltek szólóban, duóban, trióban, sőt még zenekari felállásban is előadtak néhány slágert.

Nem indult simán a koncert. Az esemény előtt két nappal még keményen izgulhattak a szervezők, hiszen ekkor még – információink szerint – csupán hétszáz belépőt adtak el, de aztán beindultak a zenebarátok és felgyorsult a jegyértékesítés, ami végeredményben négyezer ember jelentett.

A finalisták 19 órakor érkeztek a helyszínre, ahol azonnal egy problémával szembesültek. Egyszerűen nem engedték be őket – belépőkártya hiányában - a biztonságiak. Több versenyző 30 másodpercnyi várakozás után nemtetszését kifejezve már húzogatta a száját, amely grimaszként nyilvánult meg.

Rúzsa Magdi türelmes volt

- Saját koncertünkre nem akarnak beengedni? Megveszem a belépőt, kerül vagy ötszáz forintba! – mondta flegmán az egyik férfi döntős. Meglepődve láttam, hogy a „megaénekesek” nem a türelemről és a szerénységről híresek. Érdekes módon Rúzsa Magdi és Varga Ferenc tudtak várakozni. Ebből is látszik, hogy talán nem véletlenül végeztek az első két helyen. Végül 5 perc múlva megérkezett a főszervező és beléphettek a csarnokba az énekesek.

Ugyanez az eseménysor a zenekar tagjainak belépésénél is lejátszódott. Ők sem rendelkeztek belépésre jogosító szelvénnyel, de végül ők is bejutottak, hála a mobiltelefonnak.

Rövid közjáték után, röviddel 20 óra előtt elkezdődött az esemény. A hangulatot az egyik ismert énekesnőről elnevezett tánciskola növendékei melegítették egy modern tánc produkcióval, majd a helyi táncosképző tagjai következtek, ők társastánccal léptek fel.

Az utóbbit nem a világot jelentő deszkákon, hanem - miután a közönség szabadon hagyta az ideiglenes táncparkettet – a kűzdőtéren adták elő. Kiderült, hogy a színpad kisebb volt, mint amit ez a tánc előadása igényelt volna. Szerencsére a helyi szervezők ezt is megoldották.

A program egy közös számmal indult. A tizenkettek nyitásként természetesen a Csillagdalt adták elő. A tinilányok kedvence Puskás Peti pedig az egyik saját szerzeményét is elénekelte. Láthatták a nézők „Mindenki kedvenc villamosvezetőjének” bekonferált Varga Istvánt is.

Szépen sorba jöttek a színvonalas produkciók Szabó Eszter, Póka Angéla, Baktai Anikó, Hoffmann Mónika, Széles Izabella, Bocskor Bíborka, Oláh Szabolcs és Kontor Tamás tolmácsolásában. A verseny második helyezettje, Varga Ferit a doboknál is bemutatkozott, majd kiszaladt a közönség közé és ott énekelt, de a publikum már ekkor Rúzsa Magdit várta. A Megasztár 3 győztese egyéni produkcióval utolsóként lépett a közönség elé, többek között előadta - kíséret nélkül - azt a szerb dalt, amellyel már a versenyben is nagy sikert aratott.

Összességében egy jól szervezett eseményen vettek részt a jelenlévők. A fény és hangtechnikusok megérdemelték a gázsit, jó munkát végeztek. Az élő zenét a Csend zenekar szolgáltatta, akik megalapozták a jó hangulatot. A finalisták szépen énekeltek, amit a közönség hatalmas ovációval díjazott.

Kár, hogy nagyrészt angol nyelvű slágerek csendültek fel, pedig számtalan, szép magyar nyelvű nóta közül választhattak volna. Jó, hogy nemzetközi karrierre vágynak a megasztárok, de előbb a hazai publikum meghódítására kellene törekedni, amit ugyebár leginkább magyar nyelvű szerzeményekkel lehet.

A csarnok előterében ajándéktárgyakat is vásárolhattak a nézők, volt itt „rúzsamagdis” macitól kezdve a „vargaferis” pólón át minden, ami egy megasztárkedvelőnek szüksége lehet. Ezért a két órás fellépést követően még dedikálás várt az énekesekre, hiszen az eladott ajándéktárgyak értékét szépen megnöveli egy Puskás Peti vagy egy Kontor Tamás aláírás. A műsor sikere, pedig garancia volt, hogy tinik százai állnak sorba egy-egy autogramért. Ez az „elmélet” itt is beigazolódott.

- Bíró Zsolt -